Haxor Cobbler A Vámpír Herceg Családtagja
Hozzászólások száma : 1 Csatlakozás Időpontja : 2009. Dec. 04. Age : 307 Tartózkodási hely : London, Anglia
Karakter információ Karakter kora: 293 Tapasztalat: (1000/6000) Faj: Vegetáriánus Vámpír
| Tárgy: Haxor Cobbler Pént. Jan. 15, 2010 7:43 pm | |
| Születési név: Haxor Cobbler Születési dátum/hely: 1718. Január. 5. / Bloodstone - USA Jellem: A legtöbbször mosolygós, harap a jó poénokra, jókedvű, de rettentő durva és kemény is tud lenni. Rendkívül meleg szíve van, nagyon tud szeretni. Rajong a videójátékokért, és a zenékért. Kedvencek: Videójátékok, eredeti olasz tészta, és a Titanic című film Lakhely: Bloodstone, Észak-Dakota, USA
Előtörténet:
Előszó:
1718. január 5.-én született az Egyesült Államokbeli Bloodstone-ban. Nemesi családból származott, apja Adams Cobbler, az akkori Hármak Vezetője, a Vörös Égkő jogos tulajdonosa, anyja Laura Cobbler, ezekben az időkben nem dolgozott; egyetlen testvére Matt Cobbler. Bloodstone-ban végezte el az általános- és középiskolát is. Kiváló tanuló volt, a tanárai büszkék voltak rá. 1742.-ben diplomázott orvostudományból. Élete nagy részét betegségek elleni kutatásra fordította. A háború ideje alatt katonai orvosként szolgált Normandiánál. 1951-ben hagyott föl a gyógyítással, és beállt Tengerészgyalogosnak.
Vietnami Háború (1959-1975) :
Az akkor Századosi rangon szolgáló Haxort bízták meg 12. zászlóalj vezetésével, 1960ban. A támadást nem közvetlenül ő vezette, de nagy beleszólása volt az eseményekbe. Június 1-én megindultak a 306-os domb elfoglalására. - Előre! - ordítom, és elindulunk fölfelé. A domb tetejére állásokat erősítettek, onnan tizedelték az Amerikai csapatokat. Halottak borultak a méteres fűbe, a füsttől és a hamutól alig lehetett látni. Visszavonulásra kényszerültünk, így megfújtam erősen a sípomat. - Visszaa! - üvöltöttem, és az emberek maradéka visszahúzódott a sáncok mögé... - Éjszaka újra támadunk... - súgta egy testetlen hang mögülem. Ez a lágy férfi hang túlzottan ismerősnek tűnt... Hátra fordítottam a fejem, és Charlie Whisp guggolt mögöttem. Charlie mindig békekedvelőnek számított, a két világháborút is ügyesen kijátszotta, most mégis mögöttem térdelt harci felszerelésben, sártól átitatott ruházatban, egy géppisztollyal a kezében. - Mit keresel itt? - kérdeztem kissé összezavart tekintettel. - Gondoltam kicsit kiélem a szadizmusomat! - vigyorgott, és elnyúlt a zsenge fűben. - Hm... - morogtam és kajánul elvigyorodtam. - Este újra betámadunk. - erősítettem meg a rádióban. - Vettem! - kaptam a válasz. - A támadás ideje 21:30. - folytattam. - Értettem. A támadás ideje 21:30 - mondta vissza a 10. zászlóalj hadnagya.
Este tényleg újra támadtunk. A vietnamiak a dombon gyülekeztek. Akár egy hangyaraj. Kis fekete pontok ezrei. - Utánam. - súgtam tíz-tizenöt amerikainak, és elindultunk a méteres aljnövényzetben. Guggolva olvadtunk bele a fűbe. Elővettem a rádiómat. - Támadásig 35 másodperc! - súgtam bele, amire válasz is érezett. - Vettem. - Hamarosan eldördültek a fegyverek, lövöldözés, ordítás és hatalmas lángok kísérték lépteinket. - Most! - üvöltöttem, mikor a nagy növényzetben felkapaszkodva a dombra értünk. Süvítettek a golyók, többet is kaptam, ám szinte észre sem vettem, fájdalom nem kísérte a találatokat. A vietnamiak szempontjából a 306-os domb elbukott. Hajnali 4:12re az amerikai zászló lobogott a domb állásai fölött...
Sok mindent megtettem. mondtam és akartam, de a háború elbukott...
/Folytatom//
/folytatom/ | |
|