Teljes név: Isabella Marie Saphiro
Születési dátum, hely: 1800. január 1. London
Kinézet:
Hosszú, enyhén hullámos, hátközépig érő sötétbarna haj, nagy, csoki barna szemek. Átlagos testalkatú nő. 171 cm magas. Általában fekete, fehér, zöld vagy lila felsőket hord, de vannak élénk színű ruhái is. Ezeket ritkábban hordja. Mindegyik pólójának a fazonja másmilyen. Mindig farmert visel. Kéket, feketét is egyaránt. Télen csizmát, a többi évszakban tornacipőt hord.
Jellem:
Mindig vidám, jókedvű. Ha ő ott van, a társaság biztos, hogy nem szomorú. Nagyon együtt érző is tud lenni, és ha tehetné, annyi szegény és/vagy szerencsétlen emberen segítene, amennyin csak tudna. Ha a szeretteiről van szó - vagy bármilyen védtelen, gyenge lényről, legyen az akár vámpír, vérfarkas vagy ember -, mindent elkövet, hogy megvédje őket.
Kedvencek:
Mindenek előtt a zene és a Counter Strike 1.6 nevű játék. (A játékban mindig hamar meghal, de azért szeret játszani.
) Imádja a kínai kaját és Olaszországot.
Előtörténet:
Nagyon nehéz gyerekkora volt. Az iskolában az osztálytársai nem fogadták be hátrányos anyagi helyzete miatt. A családi háttere sem valami nagyon biztató. Édesapja verte az Édesanyját és őt is.
A 18. születésnapján kezdődött az egész rémálom. Éppen hazafelé tartott a kocsmából, ahová Édesapja azért küldte el, mert ki találta, hogy ő most inni akar, az éjszaka kellős közepén. Befordult egy sötétebb utcába és beleütközött valakibe. Befordult egy sötétebb utcába és beleütközött valakibe.
- Elnézést. - hajtota le a fejét a lány, és tovább állt volna, mikor vastenyerek omlottak a vállára. Isabella ijedten kapta föl a fejét, arcától alig 20 centire sápadt, élettelen arcú férfi lihegett. Szemei vörösesen izzottak a sötétben. Borotva éles hófehér fogai bajjóslóan villantak rá. Bell hatalmasat sikoltott, és elrántotta magát a bestiától. Eldobta az apjának vásárolt italt, ami azonnal széttörött a macskaköves úton. A lány rohanni kezdett az otthona felé. A férfi azonban sokkal gyorsabb volt nála, és ismét megragadta. Ezúttal átkarolta, és szorosan magához ölelte, majd mély, és fájdalmas sebet ejtett a lány nakán. Hirtelen minden elsötétült... Tompa sikoly halk morajlásba, majd csak hangtalan szusszanásba fulladt...
Isabella fázott. Lassan nyitotta föl a szemét, és körbenézett. Egy folyó... vagy talán tó mellett feküdt. Feje fölött kupolás fém nyújtózott. Nyirkos, csúszós csőben feküdt. Lába alatt rács volt feszítve. Óvatosan állt föl a csatornavezetékben. Szomjúságot és éhséget érzett. Nyaka elképesztően fájt. Valami furcsa illatot érzett... Furcsa, nem szokványos de mégis csábító illatot. Elindult a szag után. Fény sütött le a járatba, fölötte rács, amin emberek lépkedtek. Innen áradt a furcsa illat. Vér szag volt... És ő arra szomjazott...
A fiatalabb éveiben nem fegyelmezte magát. Ha szomjas volt és összetalálkozott egy emberrel, gondolkodás nélkül csillapította szomjúságát.
Egy átutazóban lévő vámpírtól tudta meg, hogy létezik egy város, amit csak vámpírok laknak.
- Bloodstone? - kérdezte Isabella.
- Igen, Bloodstone. A vámpírok városa. Amerikában, az USA-ban van, Észak Dakota államban.
- Szóval teljesen új terep.
- Igen, de nincs mitől tartanod. Ott - majdnem - mindenki olyan, mint te - "nyugtatta" meg a vámpír a lányt.
- Majdnem? Ez alatt mit értesz?
- Semmit, semmit. Majd meglátod, ha ott vagy.
Isabellát nem nyugtatta meg a válasz. Örömmel elment volna Bloodstoneba, ahol végre a saját fajtája között élhet, de félt elmenni Londonból. Akárhogy is nézzük, itt nőtt fel és Cambridgenél messzebb még nem járt sehol sem.
FOLYTATÁS KÖV.
Tárgy: Isabella Saphiro 
Szomb. Jan. 16, 2010 8:07 pm
